Tavasszal a jó idő beálltával az Erasmus + programnak köszönhetően látogatást tettünk Cataniában a Canoa Circolo Catania klubnál. Az egyesületnél a sárkányhajósokon kívül kajakosok-kenusok és kajak polósok is edzenek. A kajakosok és a kenusok egy kisebb folyón, a sárkányhajósok, kajakpolósok és a tengeri kajakosok a kikötben eveznek. A cataniai kikötő kb 1 km hosszú, sokkal nagyobb mint a badalonai így itt a sárkányhajósok mehetnek hosszabb távokat is megállás nélkül, a forduláshoz sem kell teljesen megállni, van elég hely a sárkányhajó megfordulásához. Az egyesület vezetőedzője Fabrició Messina fogadott és ő kalauzolt minket a kint tartózkodásunk alatt.

Sokat beszélgettünk Fabricióval a sárkányhajózásról, a csapatépítésről és a versenyzésről. Ők 2 héttel az érkezésünk előtt voltak az olaszországi hosszútávú sárkányhajó bajnokságon ahol 4 aranyérmet szereztek, nagyon jól megy nekik a hosszútáv. Hétvégén és hétköznap is vannak edzéseik, amik a városhoz közel levő kikötőben vannak, de a kikötő legvégén van az egyesület épülete, így elég sokat kellett sétálni azoknak akik nem tömegközlekedéssel érkeztek. De a 2 szintes kis klubház teljesen ideális számukra, alul vannak az öltözők és a hajótároló, a felső szinten pedig erősítő edzést tudnak végezni. Az egyetlen nehézség, hogy lépcsőn kell levinni a sárkányhajókat, ehhez a csapat minden tagjára szükség van. A hajók mozgatására nagyon jó módszert találtak ki, amit azóta mi is használunk, kb 1 méter hosszú, 20cm átmérőjű hosszában félbevágott Kpe csövön csúsztatják a hajókat. A félbevágott műanyag csöveken könnyen lehet csúsztatni a hajókat és nem sérül a hajók alja sem.

Az edés előtt Fabricio megtervezi a beülési sorrendet, és ez alapján kezdi meg a csapat a beülést. Ezdés előtt nem tart a csapat közös bemelegítést, mindenki egyénileg melegít be a saját igényei szerint. A vízreszállás után már mindent a kormányos irányít. Rendszeresen 2 hajóval szoktak egyszerre edzeni, mert egy időben van mindenkinek az edzése, nincs külön edzésidőpont különböző csapatoknak intenzitás, életkor vagy bármilyen más megkülönböztetés szerint. A közös vízi bemelegítés jó hosszú volt, mindenki számolt 10 csapást a hajóban, és kétszer került mindenkire sor. Ezután kezdődött ez edzés érdemi része, amikor 250, 500, 750, és 1000 méteres távot kellett megtenni versenytempóban. Mi úgy érkeztünk meg áprilisban Cataniába, hogy ősz óta nem eveztünk sárkányhajóban, így elsőre nem is esett jól versenytempóban evezni, de helyt álltunk, végigcsináltuk az edzést a többiekkel. Mivel 2 hajóval edzett a csapat, valódi verseny volt a hajók között, aminek eredményeképpen nagyon elfáradt mindenki az edzés végére. Az edzés végén még volt levezető evezés, majd kiszállás, és a hajókat ki kellett vanni a vízből. A hajókivétel fontos része a csapatösszetartásnak, ugyanis itt fáradtan, vizesen is mindenkinek meg kell várni, amíg az utolsó ember is kiszáll a hajóból, majd összedolgozva kell kiemelni a hajókat és felvinni a tárolóba. Csak azután lehet menni átöltözni száraz ruhába, hogy a hajókat együtt a helyükre tették.
Az edzésünk abból a szempontból különleges volt, hogy az egyik hölgy aznap ünnepelte az 50-ik születésnapját, ezért edzés után volt köszöntés, és ott maradtak a csapattagok enni, inni, beszélgetni. Elmondták közben hogy mindenkinek meg szokták ünnepelni a születésnapját, a kerek évfordulókra pedig szoktak kis ünnepségeket is szervezni. Nagyon összetartó volt a társaság, látszott hogy nem csak a sportolás miatt járnak sárkányhajózni, hanem a sportolás az élet többi területén is összekovácsolta őket, barátságok születtek a közös sportolásból. Az edzés után beszélgettünk még kicsit a napsütésben a piknikezés közben, ahol megtudtuk, hogy milyen versenyekre készülnek, milyen egyéb eseményeken szoktak részt venni, és meséltek róla, hogy pár hónapja az evezés közben lehetett látni, ahogy az Etnáról folyik le az izzó láva. Az ünneplés után Fabricio visszavitt minket a szállásunkra, ahol kipihenhettük magunkat, mert másnap a javaslatukra beterveztünk egy túrát az Etnára.

Az Etna kb 30 km-re fekszik Cataniától. 2000 méteres magasságig lehet felmenni autóval vagy busszal, onnan gyalog vagy felvonóval lehet továbbmenni. Mi gyalog indultunk felfelé és kb 1 órás gyaloglás után értünk fel a felvonó felső állomásához, ahol beültünk egy teára melegedni, mert kint egyre hidegebb szél fújt. A tengerparton kb 20 fokos meleg volt, de ahogy mentünk felfelé egyre hűlt az idő. Innen gyalog vagy terepjáró kisbuszokkal lehetett még tovább menni, egészen 2850 méteres magasságig, ahol már csak 3 fok volt a levegő hőmérséklete. Annak ellére hogy nagyon fújt a szél és fújta ránk a vulkáni kavicsokat, elképesztő látványban volt részünk. Fentről le lehetett látni Cataniáig, és lehetett látni a kikötőt is, ahol előző nap eveztünk. Kb fél órát töltöttünk fent, ahonnan túravezetőkkel, speciális felszerelésekkel el lehetett volna menni a fentebbi kráterekig is, de erre nem voltunk felkészülve. Lefelé végig a kisbuszoknak kiépített úton mentünk, ahol nem voltak már nagyobb kövek, csak apróbb vulkáni törmelékek, de az út mellett és távolabb láthatóak voltak a legutóbbi kitörések nyomai és a frissen megszilárdult láva. Ahogy ereszkedtünk lefelé, végig láttuk Cataniat és a tengerpartot és egyre melegebb lett az idő is. Cataniába késő délutánra ért vissza a buszunk az Etnáról, ahol egy teljes napot töltöttünk, nagyon sokat túráztunk, és fantasztikus élméyben volt részünk.

Az utazás hátralevő részében sokat beszélgettünk még Fabrizióval, sokat beszélt a csapatról, a csapatépítésről, a fiatalok bevonásáról, utánpótlásról, az eredményekről és a nehézségeikről is, amiket mind testközelből is megtapasztalhattunk, amikor részt vettünk az edzésükön. Nagyon érdekes volt számunkra az a helyi sajátosság, hogy hétköznap 12.30-tól szoktak edzeni a sárkányhajósok. Munkából jönnek el ebédidőben, eveznek egyet, majd mennek vissza a munkahelyükre. Szicíliában nem veszik olyan szigorúan az ebédidő hosszát, illetve vannak munkahelyek, ahol délben bezárnak a szieszta idejére.
Nagyon jó élmény volt megtapasztalni, hogy milyen módszerek szerint eveznek más éghajlaton, más időjárási körülmények és vízviszonyok között. Sokmindent tanultunk Fabriziotól, amit a saját csapatunknál is kamatoztatni tudunk, sajnos a sziesztába beillesztett evezést egyelőre még nem tudjuk bevezetni.